Mi az a mobilitási szint?

A protézisellátás során kiemelten fontos, hogy mindig valakinek a protéziséről beszélünk. Ez ugyan teljesen egyértelműnek tűnik, mégis igazán fontos jelentősége van. Nincs olyan, hogy mindenki számára tökéletes protézis, nincs két egyforma protézis. Könnyen belátható, hogy egy aktív, napi szinten munkába járó személynek, aki magas aktivitással rendelkezik vagy pl. sportol, teljesen más protézis igénye van, mint egy kisebb aktivitási szinttel rendelkező személynek. Sőt elmondható az is, hogy ha egy alacsonyabb aktivitási szinttel rendelkező személynek ugyanolyan protézist készítenénk, mint egy magas aktivitási szinttel rendelkezőnek, az nagy mértékben akadályozná az életét, nem lenne biztonságos a használata, hiszen az nem az ő igényeinek megfelelően történne az elkészítése, összeállítása. Ez teljesen normális, nem vagyunk egyformák.

A páciens ellátása során kiemelt szerep jut a mobilitási szintnek, vagyis, hogy megtudjuk, hogy pontosan milyen igényei vannak, hogyan néz ki egy napja vagy, hogy milyen aktívan éli az életét. Csak így tudunk egy egyedi ellátási tervet elkészíteni, továbbá kiemelt szerep jut a Páciens amputációt követő egészségügyi állapotának is, hiszen ez is nagy mértékben meghatározza a felírható protézis fajtáját és az esetlegesen igényelhető támogatásokat is.

4-es mobilitási fokozat: Korlátlan kültéri használat különösen nagy igénybevételre

A negyedik mobilitási fokozatban a protézis felhasználója képes a protézissel korlátozás nélkül, kültéren, akár nehezebb, összetettebb akadályok leküzdésével közlekedni. A magas funkcionális követelmények alapján a fentieken túl ellenáll a magas ütési terheléseknek. Kiemelt fontosságú, hogy a Páciens járás időtartama és a megtenni kívánt távolság nem korlátozott. Jellemzően ebbe a mobilitási fokozatba tartoznak a magas aktivitású Páciensek, akik a mindennapjaik során nagy igénybevételnek teszik ki protézisüket, ezáltal kiemelten aktívak és fontos számunkra a jellemzően kültéren végzett stabil mozgás.

3-as mobilitási fokozat: Korlátlan kültéri használat

Ebben a mobilitási fokozatban a Páciens a művégtaggal közepes vagy nagy, akár változó járássebességgel képes haladni és természetesen, egyszerűen tud megbirkózni az általánosságban jelentkező környezeti akadályokkal is. A fentieken túl kiemelten fontos, hogy a Páciens képes olyan szabadtéren végzett mozgásra, terápiás vagy egyéni tevékenységek gyakorlására, melyek nem igényelnek az átlagos terhelést túlzottan meghaladó mechanikai igénybevételt. Szintén kijelenthető, hogy ebbe a kategóriába is magasabb aktivitási szinttel rendelkező protézis felhasználók sorolhatóak, azonban nem teszik ki a protézisüket extra mértékű megterhelésnek.

2-es mobilitási fokozat: Korlátozott kültéri használat

A második mobilitási fokozat esetén a kiemelt terápiás cél minden esetben az állásképesség mennyiségének és minőségének fokozása, javítása. Kiemelten fontos, hogy a korlátozott beltéri és kültéri járóképességet és járásképet helyre kell állítani, hogy Páciensünk zavartalanul tudja folytatni az életét.

A második mobilitási fokozatba tartozó művégtag viselők képesek a protézissel alacsony vagy kis sebességgel haladni úgy, hogy közben alacsony környezeti akadályokkal könnyedén meg tudnak birkózni. A fentiek értelmében nem okoz problémát pl.: normál járdaszegélyekre történő fel és lelépés, lépcsőn végzett mozgás vagy egyenetlen talajon végzett közlekedés. A kettes mobilitási fokozat esetén a járás időtartama és a megtett távolság a Páciens állapota miatt korlátozott.

1-es mobilitási fokozat: Beltéri használat

Az egyes mobilitási fokozatba sorolható Páciensek terápiás célja az, hogy növeljük az egyén tartós állásképességét, az állással töltött időt és, hogy korlátozott beltéri járásképességgel rendelkezzen. A Páciensnek képesnek kell lennie arra, hogy a részére készített protézist állapot változtatás vagy egyenes talajon végzett kis sebességgel történő mozgás céljából stabilan, magabiztosan használja, azonban ennek megfelelően az állásképessége, a járás időtartama és a megtett út hossza az állapota miatt erősen korlátozott.

Ebben a mobilitási kategóriában a legfőbb terápiás cél az, hogy nagy mértékben javítsuk a Páciens állásképességét és járásképességét, ami lehetővé teszi, hogy az amputáción átesett személy kül- és beltéri járóképessége zökkenőmentes és biztonságos legyen.