A korházban az sebészorvos ajánlotta a Reha Corpus Kft.-t akikkel azóta is együtt dolgozunk. Nagyon jól sikerült a rehabilitációm, az ideiglenes művégtag használatát már egy bot használatával sikerült elsajátítanom… Ezt követően az ortopédiai műszerészemmel történő konzultáció elkészült a végleges protézisem amivel a járásképem és a komfortérzetem is tovább erősödött, egyre magabiztosabb lettem, és hamarosan újból vissza tudtam menni dolgozni a vállalkozásunkba.

2020 őszén azonban az  alapbetegségem olyan szinten elérte a másik lábamat is, hogy azt is amputálni kellett.  Az egy nagyon nehéz időszak volt nekem is és a családomnak is… Lelkileg mélyre kerültem és családon belül kiszolgáltatottnak éreztem magam. Amikor láttam, hogy a hozzátartozóim mennyit tesznek értem, hogy hogyan gondoskodnak rólam, hogy mennyi áldozatot vállalnak az erőt adott.

Most is azt mondom, hogy ahhoz az élethelyzetnek a megoldásához kellett a családom, nélkülük nem ment volna. A családi támogatás nagyon sokat segít!  Segítségükkel és az ortopédia műszerészem tanácsaival újból fokozatosan elkezdődött a felépülésem. Nem ment könnyen, sőt… Nehéz volt, de nap mint nap egyre erősebb lettem, visszatért az életkedvem, jól sikerült a protetizálásom ezért egy célt tűztem ki magam elé.

Nagyon régóta szeretem Erdélyt szinte minden évben kijártunk a családommal és nagyon sok barátom él kint. Elhatároztam, hogy újból ki akarok menni. Ez jelentette számomra akkor az extra motivációt. A végleges ellátásban kapott vákumos tokrendszer nagyon jó döntésnek tűnt az esetemben. A kezdeti nehézségek után egyre optimistább lettem, mindkét protézisemmel meg voltam elégedve. 10 hónappal a második lábam elvesztése után úton voltam Erdélybe. Amikor odaértünk és kiszálltam a kocsiból a barátaim nem akarták elhinni, hogy én vezettem és egyedül járok. Nagyszerű érzés volt. Azt követően a munkámban is rendeződtek a dolgok, a két fiammal és a csapatommal ismét rengeteg munkát kapunk, dolgozom és továbbra is örökmozgónak érzem magam…